Kovács Ákos cikke:

Ha felnyitunk egy atomot, elektronokat, protonokat, és neutronokat kapunk. A neutronok, és a protonok kvarkokra bonthatók (mindkét részecskében 3-3 kvark található). Fölmerülhat a kérdés, hogy egy proton hogyan maradhat egyben, ha pozitív töltésű, így a magja (szerintem legalábbis) szét kellene, hogy essen. Erre a magyarázatot a kvarkbezárás törvényével kapjuk meg, mely szerint a kvarkok közötti kötés a távolság növekedésével erősödik, tehát egy kvark "kiszabadításához" végtelen energia kellene. Ez így rendben is lenne, de honnan rendelkeznek ezek a kvarkok ekkora energiával? Ha felnyitunk egy kvarkot, akkor a legújabb kutatások szerint egy parányi részecskét találhatunk, az atomhúrt. Ezek az atomhúrok az atomok, így az egész atomokból felépülő világegyetem építőhövei, emellett, ha anyagi létük magával vonna egy energiaréteget is, akkor elvben ezek az energiák összetarthatnák a kvarkokat, így megtalálnánk a kvarkbezárás okát, sőt ha ez az energia kihat atomon túlra is, akkor tán ez az energia lenne a kozmikus energia. Lépjünk eggyel tovább. Nézzünk fel a csillagos égre, és csodálkozzunk el, hogy milyen tökéletes rend uralkodik mindenütt. A holdak bolygókhoz csapódnak, a bolygók csillagokhoz, és így tovább. Minden összefüggésben van mindennel. Erre a jelenségre a véletlen nem adhat magyarázatot, hiszen a puszta, tudattalan véletlen nem hozhat létre ilyen rendet. Ez tudatos. Térjünk is vissza az atomhúrjainkhoz, és illesszünk be az anyagi és az energiabeli lét mellé egy tudati létet is. Ez lenne az anyag-energia-tudat kontinuum. Gondoljunk bele, hogyha atomokból épül fel az anyag, és anyagból az univerzum, akkor az univerzumon belül mindenütt megtalálható ez a csoporttudat, tehát az uiverzum egésze, és minden része, bármily parányi is, élőlénynek tekinthető. Ez a sors, a hatalmas csoporttudat, mely a parányi atomhúrokból épül fel. Ha ezeket a gondolatokat elfogadjuk, akkor egyből érthetővé válik, hogy a kereszténység tanai szerint hogyan lehet egyszerre mindenütt Isten; hiszen mindenütt anyag vesz minket körül, így tudat is, így Isten is. Érthetővé válik, hogy néhány vallás szerint miért isten minden, és mindenki, és viszont, miért minden az Isten. Ezekhez az ismeretekhez, viszont az ókori emberek, atomfizikai ismeretek nélkül nem juthattak hozzá. Így válhat érthetővé, hogy miért beszél sok vallás istenekről, démonokról, akik az égből jöttek, és segítették/akadályozták őket. Ezek az istenek/démonok egy idegen, anyagi civilizáció képviselői lehettek, hiszen nem lehetünk egyedül, még életformánkat tekintve sem a világegyetemben. Tehát szerintem Daniken efféle gondolatai abszolút helytállóak, én is sokat merítettem onnan. De lépjünk tovább. Az imént anyagi civilizációt említettem-nem véletlenül. Szerintem az atomhúrok három állapota (anyagi, energiabeli, tudati) a lehetséges létformák három állapota. Ez nem úgy értendő, hogy valami csak anyagból, vagy energiából áll, hiszen akkor nem rendelkezne tudattal, és borulna az egész elképzelés. Hanem azt, hogy egy anyagi létformánál (mely a legfejlettlenebb) előtérbe kerül az anyag, az energia és a tudat pedig háttérbe szorul. Egy fejlettebb létformánál, mint az energiabeli előtérbe kerülne az energia, és a tudat is, és az anyag kerülne háttérbe. A tudati létforma pedig egy lenne a világegyetemmel, maga lenne a csoporttudat.

 

Holló László cikke:

 Kedves Honlaptulajdonos, kedves Látogatók!
 
Elfogadom a biztatást, és vitázom.
 
Kovács Ákos cikkéhez:
 
1. Kovács Ákos Istent kereste az Univerzumban. Megtalálta; ezt én nem vitatom, ám meg kell jegyeznem: a hit nem igényel bizonyítékokat. Felesleges a hitről szóló nyilatkozatát tudományosnak tűnő tézisbe burkolni.
2. "... a kvarkok közötti kötés a távolság növekedésével erősödik... "
Nos, ennek így kell lennie - de csak egy elég szűk határig, nem a végtelenig.
3. Ha jól értem, a húrelmélet nem Kovács Ákos atomhúrjairól szól...
 

Az ősrobbanáshoz:
 
Elképesztő következtetés a távoli csillagok fényének vörös-eltolódásából, hogy a világegyetem 13-14 évmilliárddal ezelőtt gyakorlatilag a semmiből jött létre, egy tűhegynél is kisebb pontban, tiszta energiából. Ez egy vallásos teremtés-elmélet! A tudomány objektív tényekre támaszkodik, és bármilyen tetszetős is a Big Bang, a tudomány nevében én visszautasítom ezt a változatot!

Ha jól értelmezzük a vörös-eltolódást, és a világegyetemünk olyan gyorsan tágul, ahogyan ezt a csillagászok állítják, a kezdet akkor sem lehet egy tűhegynyi szingularitás. Sokkal valószínűbb kezdet egy irdatlan nagy fekete lyuk, amely már minden anyagot beszippantott, amit csak lehetett, és hosszú-hosszú idő után - ha ugyan van értelme ez esetben időről beszélni - egyszerre elveszítette stabilitását. Egy rettenetes robbanásban semmisült meg, tartalma szétszóródott, és az általunk ismert közönséges anyaggá vált...

Nem energiából lett a tömeg. AZ ENERGIÁNAK TÖMEGE VAN. Ha nem így lenne, nem létezne hatás, sem hatáskvantum.
A fotont tiszta energiának gondoljuk. A fotonnak is van tömege, ám ez nem nyugalmi tömeg.
A nyugalmi tömeggel rendelkező korpuszkulák talán úgy keletkezhetnek, hogy a részecskébe mintegy bezáródik az energia. Hogy ez hogyan történik, azt csak találgatni tudom: energiaörvény vagy állóhullám lehet a lényeg. Talán egyszer valaki rájön, mi köze van ennek a hullám-korpuszkula kettős természethez a szubatomi részecskék világában...
 
Üdvözlettel: Holló László

 

Holló László újabb cikke:

Vélemény Az univerzum (A VILÁGEGYETEM MŰKÖDÉSE) oldal egyes felvetéseihez

 A VILÁGEGYETEM MEGISMERÉSE fejezet

 "... a gravitáció meggörbíti a téridőt, és a fényhez hasonlóan minden test ezt a görbületet követi, ha más erő nem hat rá."

 Lehet, hogy nem értem jól az általános relativitáselméletet.

HA a fenti állítás az általános relativitásból következik, AKKOR szerintem kísérletileg el lehet dönteni, hogy jó-e az elmélet. (A "más erő nem hat rá" szerintem itt és most azt jelenti, hogy a gravitációtól különböző erő nem hat rá.)

Végezzünk el egy egyszerű hajítási kísérletet! Egy számszeríjra szereljünk fénysugárzót úgy, hogy a fénysugár és a behelyezett nyílvessző egy irányba mutasson! Vegyünk célba a fénysugárral egy távoli (100-200 m-re levő) tárgyat, és abba az irányba lőjük ki a vesszőt!

Ha eltaláltuk a fényfoltot, akkor - szerintem - igazoltuk a kérdéses állítást, ha nem,. akkor cáfoltuk.

 

 Még néhány gondolat az általános relativitáselmélettel kapcsolatban:

 Az volna az általános relativitáselmélet két fontos, kezdeti bizonyítéka, hogy

1. kísérletileg beigazolódott, hogy a nagy tömegű testek körüli erős gravitációs tér eltéríti a fénysugarat az egyenestől (Eddington),

2. a Merkur bolygó Nap körüli, közelítőleg ellipszis alakú pályájának nagytengelye - illetve perihéliuma - évszázadonként 43 ívmásodperccel a keringés irányában elfordul a Nap körül a relativisztikus hatás következtében.

 Szerintem relativitás ide vagy oda, mára az 1. kísérlet eredményéhez mindenképpen eljutottunk volna, mivel a csillagászok rendszeresen fényképezik a csillagos eget, és a napkoronát például úgy vizsgálják optikailag, hogy a Napot magát egy (fekete) koronggal kitakarják, teljes napfogyatkozást utánozva. A csillagászok munkája nyomán jogos a következtetés, hogy az erős gravitációs tér eltéríti a fényt.

 A 2. kísérlet pontos eredménye matematikailag nehezen kapható meg (nem is vállalkozom rá, hogy kiszámítsam), de kvalitatívan indokolható a speciális relativitáselmélet alapján, anélkül is, hogy nem-euklideszi terekben mozgó testekre felírható egyenletekkel bajlódnánk.

A többtest-problémát kéttest-problémára egyszerűsítve, azaz a többi bolygó tömegvonzását elhanyagolva azt várjuk, hogy Newton törvényei alapján a Merkur stabil, zárt, ellipszis alakú pályán kering a Nap körül. (A Napot nagyságrendekkel nagyobb tömege miatt mozdulatlan gravitációs centrumnak tekintem, és a vizsgálatot a keringés síkjára egyszerűsítem.) Ehelyett Einstein nyomán a relativisztikus effektus figyelembe vétele a valóságot jobban megközelítő eredményt jósol. Az energiamegmaradás törvénye értelmében a Merkur potenciális és mozgási energiájának összege állandó, továbbá a pálya mentén gyorsuló Merkur tömege növekszik, ezért a naptávolból a Nap felé minél gyorsabban mozog, minél közelebb jut a Naphoz, annál nehezebben gyorsul, annál inkább szűkül a pályaív az ellipszishez képest, és a napközeli pont előre tolódik a mozgás irányában, mert a Merkur később éri el, mintha nem lenne relativisztikus effektus. A Naptól távolodva a Merkur pályamenti sebessége csökken, tömege is csökken, sebessége kevésbé csökken, mint relativisztikus effektus nélkül, a pályaív bővül, s végül a naptávoli pontot később éri el a bolygó, mintha nem lenne relativisztikus effektus - ami a naptávoli pont eltolódását jelenti a keringési irányban. (Mintha az ellipszis nemcsak forogna, hanem egy kicsit el is tolódna kifelé.) A pálya tehát nem zárt.

Az előbbi okfejtéssel az is megjósolható, hogy kéttest-probléma és kör alakú pálya esetén, mivel a pályamenti sebesség állandó, a relativisztikus effektus nem okoz periodikus változást a pályaadatokban, és a pálya zárt. A pálya mérete azonban nem egyezik meg pontosan a Newton szerint számítottal: a relativisztikus effektus miatt egy kicsit kisebb az átmérője.

 

LOGIKUS ÉS LOGIKÁTLAN ELMÉLETEK fejezet

 "Mi volt az ősrobbanás előtt?"

 Hogy mi volt az ősrobbanás előtt, azt biztosan nem tudhatjuk. Csak valószínűsíteni lehet, hogy a ma ismert világegyetemünk minden energiája és tömege egy (jelenlegi méretéhez képest) nagyon szűk - közelebbról meg nem határozott méretű - térben egyesült, és az is feltételezés, hogy ez a hatalmas energia és tömeg viszonylag egyenletesen oszlott el a térben. Ez utóbbira feltehetően a hatalmas energiasűrűség miatt kerülhetett sor, talán az anyag elérte térfogati sűrűségének lehetséges maximumát. Egy különlegesen nagy, ősi fekete lyukról lehet szó - ám a fekete lyukak tulajdonságait alig ismerjük. Feltételezem, hogy ez a  fekete lyuk robbant fel - ám több hasonlóról nem tudunk...

A fekete lyukakra, ha alkalom adódik, még visszatérek.

 "Ha a világegyetem legfeljebb fénysebességgel tágulhat, mi van a határfelületén túl?"

 A kérdés azt a feltételezést tartalmazza, hogy a világegyetemünk mérete véges volt és marad. Nos, ha így van, akkor a világegyetem határán túl semmi sincs - valójában még tér sem. Így aztán a világegyetemnek észrevehető határfelülete sincs; ha a lehető legközelebb kerülhetnénk hozzá, akkor sem tudnánk róla.

Ha a világegyetem végtelen lenne, egyelőre azzal sem tudnánk semmit sem kezdeni: folyton a végtelennel kapcsolatos problémákba (paradoxonokba) ütköznénk. Legfeljebb annyit tudhatunk megállapítani a közeli jövőben, hogy a világegyetem nagyobb-e, mint amekkorának jelenleg gondoljuk.

"Hogyan lehet az, hogy minden irányban látunk olyan távolságra galaxisokat, ahonnét a fény 10-12 milliárd évvel ezelőtt indult el?"

 Nehéz választ adni a kozmológia egyik legérdekesebb kérdésére. A csillagászok szerint a legtávolabbi látható galaxis kb. 13 milliárd fényévnyire van tőlünk. Az még elfogadható, hogy a fény 13 milliárd évig utazott, mire elért hozzánk. Az ellenben cseppet sem érthető, hogy hasonló fény- és kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás minden irányból közelítőleg egyformán érkezik hozzánk, kivéve, ha a világ közepén, vagy legalább annak a közelében vagyunk. Ez esetben azonban ellentmondás látszik az eddig elfogadott kozmológiai elméletben: a 13 milliárd fényévnyire látszó galaxis fénye 13 milliárd évvel ezelőtt indult, tehát a galaxis pozícióba kerülésének és a fény hozzánk elérésének idejét összeadva a világegyetem életkora 13 milliárd helyett inkább 25-28 milliárd évre becsülhető...

(Arról nem lehet szó, hogy a fény "kifelé" indulva és visszafordulva, kerülő úton érkezik meg hozzánk, mert az ilyen fény képalkotásra alkalmatlan.)

"Ha pedig valami egyszerre hullám és részecske is, akkor valószínűleg egyik sem, csak rosszul vizsgáljuk."

 Nem vizsgáljuk rosszul. Hogy egy ismert példát hozzak fel a kettős természetre: gondoljunk az elektronmikroszkópra! Vagy a fényre: a foton csak önmagával hajlandó interferálni. Az elektron helye az atomban csak egy úgynevezett hullámfüggvénnyel írható le...

Egyszerűen csak elértük lehetőségeink határát. Eredményeket csak nagy számú kísérlet mérési eredményeinek statisztikai kiértékelésével kaphatunk.

"A fénykvantumra ugyanúgy hat a gravitáció, mint bármely részecskére, tehát ha elhalad egy nagy tömeg mellett, a pályája elhajlik a tömegvonzás miatt. Így ha egy egyre nagyobb gravitációs térrel rendelkező test bocsátja ki, a fény sebességének is csökkenni kellene, ezzel szemben a relativitáselmélet szerint a fény sebessége állandó marad, viszont a hullámhossza megnő, vagyis egyre kisebb frekvenciájú fény keletkezik."

 Induljunk ki abból, hogy a fény alapvetően elektromágneses hullám! Elhalad egy nagyon erős gravitációs központ mellett. A gravitációs tér az objektum felé hajlítja el a fénysugarat. Logikusnak látszik, hogy azért, mert a hullámfront az erősebb gravitáció hatására lassabban halad, mint a gyengébb gravitációjú helyeken. (Ezen az elven jön létre a gravitációs lencse, amelyet olykor a csillagászok kihasználnak.) Ha pedig a hullámfront az erősebb gravitáció hatására lassabban halad, akkor az erősebb gravitációjú térben a távoli (gyengébb) térben észlelt fénysebességhez képest csökken a fénysebesség. A foton természetesen mindenütt az aktuális - kívülről látva helyfüggő - fénysebességgel halad, ami összhangban van azzal, hogy erősebb gravitációjú térben az idő lassabban műlik.

Az erős gravitációs centrumhoz közelítve tehát a fény hullámhossza megrövidül, távolodva pedig megnyúlik. Ez utóbbi gravitációs eredetű és elvileg ellenőrizhető vörös-eltolódást jelent, ha nagy és még nagyobb csillagok fényének színképét vizsgáljuk.

Talán megengedhető még egy összehasonlítás. Tapasztalati tény, hogy egy sokkal nagyobb tömegű test körül keringő kisebb tömegű test felgyorsul, miközben a testek közelednek egymáshoz: potenciális - gravitációs - energia alakul át kinetikus energiává. A fény esetében formálisan a rövidebb hullámhosszú foton energiája nagyobb, tehát most is számíthatunk rá, hogy nagyobb lesz, vagyis szintén gravitációs energia alakul át, jelen esetben elektromágneses energiává...

 "MINDENHATÓ" MATEMATIKA fejezet

 "A legnagyobb hátrány viszont az, hogy a matematika nem tud számolni a végtelennel."

 Ne számoljunk a végtelennel, ha nem tudjuk, hogyan kell. A VÉGTELEN NEM EGY SZÁM! A VÉGTELEN HATÁRÉRTÉK, EGY VÉGTELEN SZÁMÍTÁSI FOLYAMAT FELTÉTELEZETT EREDMÉNYE. UGYANÍGY A VÉGTELENÜL KICSI IS ELŐVIGYÁZATOT IGÉNYEL, HA SZÁMOLNI AKARUNK VELE. VÉGTELENSZER NULLÁRÓL NEM TUDJUK EGYSZERŰEN KIJELENTENI, HOGY MICSODA: NULLA, VÉGTELEN VAGY VÉGES SZÁM-E? A megoldás a konkrét esetben határértékszámítást igényel. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy létezik ún. megszámlálható végtelen, és meg nem számlálható végtelen is...

"Ha tehát olyan elméletet akarunk készíteni, amelyik nem veszti érvényét bizonyos körülmények között, azt nem a matematikára kell alapozni."

 Matematikára kell alapozni, de ne felejtsük el: a matematika absztrakt tudomány. A matematika segítségével modelleket írunk le, amelyeket a valóság összehasonlító tanulmányozásához használunk. Matematikával olyan tereket és objektumokat is le lehet írni, amelyeket anyagból nem tudunk (nem lehet) megvalósítani. A fizikában a számított eredményeket a konkrét esetekben megfigyelésekkel (kísérletileg) ellenőrizni kell!

A KVANTUMFIZIKA TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI fejezet

"Egyáltalán mi a tömeg, és mi a magyarázata annak, hogy az egyik részecskének van tömege, a másiknak pedig nincs?"

 A tömeg a test tehetetlenségének mértéke (definíció a newtoni mechanikából).

Az előbbi definíció sokkal általánosabb érvényű, mint elsőre gondolnánk.

A világ anyagi objektumokból áll, bármik is legyenek azok. Ezek az objektumok valamennyien hatnak egymásra, többé vagy kevésbé. A hatásnak az lesz az eredménye, hogy a kölcsönható objektumok fizikai állapota megváltozik. Minél nagyobb az egyik kölcsönható objektum tehetetlensége, annál kevésbé változtatja meg saját állapotát, és emellett minél nagyobb az energiája, annál inkább képes megváltoztatni a másik kölcsönható objektum állapotát. Az energia a másik objektum állapotának megváltoztatására irányuló (munkavégző) képesség, amely tömeg (tehetetlenség) nélkül nem létezne. Az előbbiekből következik, hogy tömegnek illetve energiának önmagában, kölcsönhatás nélkül nincs jelentősége, mivel ezek a tulajdonságok csakis kölcsönhatásokban nyilvánulnak meg.

Tömege MINDEN energiával rendelkező részecskének van. Tömeg nélküli részecskének energiája sincs, kölcsönhatásra képtelen. Ha kölcsönhatásra képtelen, akkor tekinthetjük úgy, hogy nem is létezik, mert csak kölcsönható részecskéket ismerünk.

Röviden: NINCS TÖMEG NÉLKÜLI RÉSZECSKE.

 2011. augusztus 10.

 Holló László

Oldal: Olvasói cikk
A VILÁGEGYETEM MŰKÖDÉSE...... (ERETNEK GONDOLATOK) - © 2008 - 2024 - univerzumom.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat